Az Isten teljessége egy tehetetlen újszülöttben

Eredeti cím: Fullness of God in Helpless Babe 
Írta: Marshall Segal
Fordította: Sipos Edina

Amióta megszületett a gyermekem, másként látom a jászolban fekvő gyermeket. Miután végignéztem, hogy a feleségem hogyan hozza világra elsőszülött gyermekünket, jobban értem és jobban is értékelem a Karácsonyt. 

Az adventi időszakban újraolvastam Krisztus születésének történetét Máté és Lukács evangéliumában, és mélyebb dimenziói tárultak fel előttem azt látva, hogy Jézus is gyermek volt egykor, „az Isten teljessége egy tehetetlen újszülöttben” – ahogy a jól ismert ének szövege mondja. Ugyanolyan gyermek, mint a többi 350 000, akik a mai napon holnap és az újév minden napján világszerte megszületnek.      

Az angyal így szólt Józsefhez: „…ne félj feleségül venni Máriát, mert ami benne fogant” – és először mákszem, majd áfonya, avokádó, ananász, végül görögdinnye méretű – „az a Szentlélektől van” (Máté 1,20). „Fiút fog szülni” heteken át tartó reggeli rosszullétek, hónapokig tartó fáradtság és tehercipelés, valamint órákon át tartó fájdalmas vajúdás és kínokkal teli szülés után, „te pedig majd Jézusnak nevezed, mert ő fogja megszabadítani népét bűneiből.” (Máté 1,21) 

Máté így folytatja: „Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr mondott a próféta által: „»Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuélnak nevezik majd« – ami azt jelenti: Velünk az Isten.” (Máté 1,22-23) Isten velünk – a legapróbb, legsebezhetőbb pedig közöttünk van. 

Elszenvedte a szülőcsatornát

A Karácsony egyik nagy csodája az, hogy Krisztus, Isten Fia nemcsak emberré lett, hanem újszülöttként jött el – ugyanolyan pici volt, tehetetlen és mások segítségére volt utalva, mint a saját újszülött fiam. „Az Ige testté lett, közöttünk lakott…” (János 1,14). „és [Mária] megszülte elsőszülött fiát. Bepólyálta, és a jászolba fektette…” (Lukács 2,7). „…Csodálatos Tanácsos, Erős Isten, Örökkévaló Atya, Békesség Fejedelme!” (Ézsaiás 9,5) – mindez egy apró, 3-4 kilós csomagban. Amikor az első gyermekemet a karjaimban tartottam, mélyebben megértettem, hogy mit jelentett Jézus számára újszülöttnek lenni. Így már magam elé tudtam képzelni, hogy a világmindenség megváltóját – ezt a végtelen erőt, bölcsességet, szeretetet és irgalmat – a karomban tartom és álomba ringatom. 

Bármelyikünk el tud ringatni egy újszülöttet, miközben hasonló érzések töltenek el bennünket, de ha átéljük a teljes folyamatot, ami fájdalmas, törékeny, misztikus és csodával teli, az sokkal valóságosabbá és látványosabbá teszi az egészet. A terhesség hosszú hónapjai, a vajúdás nehéz órái és a kitolás kínokkal teli percei új mélységgel és tisztasággal hirdetik az evangéliumot. Mintegy három évtizeddel azelőtt, hogy Jézus a kereszten szenvedett, el kellett szenvednie a szülőcsatornát. Sok évvel azelőtt, hogy kiszabadult a sírból, kiszabadult az anyaméhből, és felemelték, hogy anyja és apja első alkalommal megnézhesse az újszülöttet, aki biztosítja majd sokak újjászületésének útját.  

A születés, ami megváltoztatta a történelmet

Sok üzenetet hallunk decemberben a jászolról, az istállóról, az ott lévő állatokról, de mi lenne, ha Jézus most született volna a közeli kórház vadonatúj szülészeti részlegén? Mi lenne, ha még sok szabad szoba lett volna valamelyik hotelben? Annak az éjszakának a drámája, hogy nem volt hova megszülni a gyermeket, jelentőségteljes és értékes. De amikor évről évre felállítjuk a betlehemet, vajon épp a történet egyik legjobb részét nem vesszük észre?  

Az Isten emberré lett. Mi több, Isten újszülötté lett – apró, tehetetlen, másokra utalt gyermekké. Érkezhetett volna egy királyi palotába, élvezhette volna a kor legfejlettebb technikai vívmányait, a legnagyobb kényelmet és luxust, de még így sem szállt volna senki sem ilyen mélyre az emberiség történelmében. Még akkor is Jézus világra jövetele lett volna az a születés, ami megváltoztatta a történelmet, ami új kezdetet hirdetett, és egy olyan nap eljövetelét ígérte, amikor az ég és a föld újjászületnek. 

A Betlehemben született gyermek 

Ézsaiás érezte az újszülött Isten jelentőségét. Amikor az isteni vitéz királyról ír, aki eljön majd, hogy megmentse népét a bűneiből és minden ellenségétől, azt írja: „Mert egy gyermek születik nekünk, fiú adatik nekünk.” (Ézsaiás 9,5) Írhatta volna azt, hogy „egy Megváltó érkezik” vagy „egy király jött el”, de Isten kijelentette, hogy az Ő Messiása újszülöttként érkezik majd. 

Ennek a valóságnak meg kellett volna rendítenie mindazt, amit Ézsaiás és a hallgatósága addig Istenről és a világról tudott. Az az Isten, aki ezt a világot teremtette, uralkodik rajta és fenntartja azt, most lejön ebbe a világba. És nem a legrangosabb, legerősebb és leghatalmasabb emberként, hanem a legkisebb, leggyengébb és legjelentéktelenebb személyként. Isten nem a felhőkön jött el, hanem pólyába bugyolálva – az istenség teljessége pelenkában érkezett.   

Igen, Jézus korántsem ideális körülmények között született, hanem – a mai nyugati mércénk és kívánalmaink szerint – elképzelhetetlen mocsokban, hemzsegő baktériumok között. És született. Ennek az igazságnak önmagában megvan a maga misztériuma és csodája anélkül, hogy tovább dramatizálnánk. Amikor Isten eljött, hogy megmentse azokat, akik vétkeztek ellene, nem egy telivéren érkezett, hanem azoknak a karjaiban, akiknek a megváltásáért jött.

Marshall Segal (@marshallsegal) író, a desiringGod.org felelős szerkesztője. A Még nem vagyunk házasok: hogyan keressünk örömöt az egyedülállóságban és a randizásban? című könyv szerzője. A Bethlehem Teológiai Főiskolán végzett. Feleségével Faye-jel és három gyermekükkel Minneapolisban élnek.